Életem során több súlyos betegségen estem át. Daganataimat az orvosok makacsul hangoztatott panaszaim ellenére csak késve ismerték fel. Több ízben operáltak. Életemnek egyik ilyen válságos idõszakában, anyám hirtelen halála után, 1988-ban kezdtem el festeni. Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdõdött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott. Több mint száz képet festettem. Ezeket elajándékoztam, csak egy festményt tartottam meg, amelyik a szemmûtétemet ábrázolta. Ezt a képet 1991 novemberében bevittem a Nemzeti Galériába, hogy mondjanak véleményt, érdemes-e tovább festenem. A szakemberek további munkára biztattak. Ezt követõen kezdtem meghívást kapni különbözõ kiállításokra.
1992 nyarán a Cigány Módszertani Központ meghívott a Cigány Képzõmûvészeti Alkotótáborba, Balatonalmádiba. 1992-ben csoportos kiállítást szerveztem Monoron, az unokabátyám vendéglõjében, melyet az akkori honvédelmi miniszter, Für Lajos nyitott meg. Ez emlékezetes maradt számomra, mert ismerõseim azt mondták, hogy megeszik a kalapjukat, ha a miniszter eljön a Mara kiállítására. Nemcsak õ jött el, hanem késõbbi önálló kiállításaimat miniszterek, államtitkárok, híres festõmûvészek nyitották meg, és még az amerikai nagykövet is megtisztelt jelenlétével, abból az alkalomból, hogy a lakásomon megnyitottam az elsõ magyarországi cigány magángalériát 1993-ban.
1995-ben a lakásom mellett galériát nyitottam, a Soros Alapítvány pedig támogatta a munkámat.
Igen sok kiállításom volt. Képeimmel részt vettem a Budapest Galériában (1994), a Balázs János Galériában (1993) és a bajai Európai Kisebbségek II. Fesztiválján (1994) rendezett csoportos kiállításon.
